What do you think?
Rate this book
Melancholy
A leading European intellectual reflects on the changing concept of melancholy throughout history
Alberto Manguel praises the Hungarian writer László Földényi as “one of the most brilliant essayists of our time.” Földényi’s extraordinary Melancholy, with its profusion of literary, ecclesiastical, artistic, and historical insights, gives proof to such praise. His book, part history of the term melancholy and part analysis of the melancholic disposition, explores many centuries to explore melancholy’s ambiguities. Along the way Földényi discovers the unrecognized role melancholy may play as a source of energy and creativity in a well-examined life.
Földényi begins with a tour of the history of the word melancholy, from ancient Greece to the medieval era, the Renaissance, and modern times. He finds the meaning of melancholy has always been ambiguous, even paradoxical. In our own times it may be regarded either as a psychic illness or a mood familiar to everyone. The author analyzes the complexities of melancholy and concludes that its dual nature reflects the inherent tension of birth and mortality. To understand the melancholic disposition is to find entry to some of the deepest questions one’s life.
This distinguished translation brings Földényi’s work directly to English-language readers for the first time.
Alberto Manguel praises the Hungarian writer László Földényi as “one of the most brilliant essayists of our time.” Földényi’s extraordinary Melancholy, with its profusion of literary, ecclesiastical, artistic, and historical insights, gives proof to such praise. His book, part history of the term melancholy and part analysis of the melancholic disposition, explores many centuries to explore melancholy’s ambiguities. Along the way Földényi discovers the unrecognized role melancholy may play as a source of energy and creativity in a well-examined life.
Földényi begins with a tour of the history of the word melancholy, from ancient Greece to the medieval era, the Renaissance, and modern times. He finds the meaning of melancholy has always been ambiguous, even paradoxical. In our own times it may be regarded either as a psychic illness or a mood familiar to everyone. The author analyzes the complexities of melancholy and concludes that its dual nature reflects the inherent tension of birth and mortality. To understand the melancholic disposition is to find entry to some of the deepest questions one’s life.
This distinguished translation brings Földényi’s work directly to English-language readers for the first time.
360 pages, Hardcover
First published January 1, 1984
About the author
László F. Földényi
27 books27 followersLászló F. Földényi is professor and chair in the theory of art at the University of Theatre, Film, and Television, Budapest, and a member of the German Academy. He has written numerous award-winning books and lives in Budapest.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 12 of 12 reviews
January 13, 2023
This is a strange and difficult, but ultimately rewarding, book. László F. Földényi is an erudite Hungarian scholar, whose Melancholy is a history of a particularly tricky negative outlook on life from the ancient Greek philosophers through the Middle Ages and Renaissance to today.
Along the way, he covers a large variety of associated topics which go a long way toward explaining, for example, why Christianity regarded it as a sin, while the Renaissance saw it as a sine qua non for success in literature and art. Included is the attitude of the Romantic Era, with its prevalence of suicides and early death, and the effect of love on melancholy.
I was tempted at several points to abandon my reading, but every few pages I found some treasures which made me keep plowing on. And that's what I recommend other readers do (unless they read Kant and Wittgenstein for pleasure, in which case my hats off to you, plus you have my sympathy).
Along the way, he covers a large variety of associated topics which go a long way toward explaining, for example, why Christianity regarded it as a sin, while the Renaissance saw it as a sine qua non for success in literature and art. Included is the attitude of the Romantic Era, with its prevalence of suicides and early death, and the effect of love on melancholy.
I was tempted at several points to abandon my reading, but every few pages I found some treasures which made me keep plowing on. And that's what I recommend other readers do (unless they read Kant and Wittgenstein for pleasure, in which case my hats off to you, plus you have my sympathy).
January 23, 2018
Brilliant. Someone please translate the rest of this guy’s work. What the hell, English?
October 21, 2016
A lovely idea, and a beautifully designed book, but it's a bit hard to swallow the idea that Foldenyi is "one of the most brilliant essayists of our time." His thought, here, seems fairly standard (all thinkers are out to oppress everyone, and it's our job to catch them in that oppression (vs: all thinkers are out to think as well as they can, and sometimes they go wrong)); and the prose is... well, it reads a bit like a post-structuralist writing to the masses.
So perhaps I was just ruined by the marketing, which suggested this would be some shallowish, but beautifully written reflections on melancholy. Instead, it was some shallowish, but academically respectable, sludge.
So perhaps I was just ruined by the marketing, which suggested this would be some shallowish, but beautifully written reflections on melancholy. Instead, it was some shallowish, but academically respectable, sludge.
July 29, 2020
Un excelente ensayo que muestra mediante un enfoque histórico y sociológico las diferentes concepciones e interpretaciones de la melancolía y los melancólicos desde los tiempos de la Antigüedad hasta nuestros días. Bien documentado y con un estilo asequible, el libro da una visión pormenorizada de la cuestión.
September 15, 2019
Fontos könyv(em), lesz ennek sokféle olvashatósága. De (a fülszövegre támaszkodva: ott van annak, akit illet) hogy nekem ez hogy.
Régóta figyelem már, hogy itt körülöttem van egy olyan kultúránk, ahol a (nevezzük szakszerűen!) 'negatív' érzelmek eleve minősítve vannak, másképp csak alig lehetnek jelen az emberben, és az emberek közötti megnyilvánulásként*. Hogy ne legyen ab ovo az ember szomorú, dühös, ijedt, idegenkedő, elkeseredett, ne legyen olyan negatív, de ha már megtörténik a baj (és megtörténik), akkor semmiképp ne legyen olyan alapból, semmiképp ne tartósan, ne habitusképp. Hacsak nem a művészetben, ahogy ez a könyv is művtöris-filoszos apropóból nyúl hozzá a témához, és ez így nagyon jó. Mégis, engem leginkább az érdekelt, amit bőven kifejt a szerző a melankólikus művészek korról korra át- és átalakuló filozófiai és társadalmi narratívájáról. Hogy mit jelentett egy melankólikus ember, és alkotó, az akkori esztétika és etika, közgondolkodás, orvostudomány, társadalmi megítélés szerint.
A szöveg sűrű, igényes bölcsész-szöveg** és néha nehezen olvastam, a vége felé már hosszúnak tűnt, de aztán belement még az orvosi-pszichiáteri problematikába is mélyebben, ami izgalmas volt. Viszonylag sok idézetet is kiírtam (lásd ott) és nagyon is felszabadító volt, hogy ennyire nagy tere van annak, hogy a melankólia*** hogyan és miért tekinthető betegségnek, depressziónak, egyáltalán: megoldandó, felszámolandó problémának; vagyis hogy nem kell annak tekintenem. Nem kell diagnosztizálnom, definiálnom, megfelelőbbé tennem, egyáltalán: hogy van és lehet ilyen. Hogy ez is lehet működőképes, perspektívákat nyitó, tágas identitás.
Összességében olyan érzés volt, mintha ennek a hosszú és szerteágazó monográfiának sok darabjában magamra ismerhetnék (sokban pedig nyilván nem), és nekem az marad itt a legizgalmasabb kérdés, hogy ha már létezik ez a marginalizált, elszigeteltségre és peremlétre hangolt létforma, akkor talán van nekem mégis a világon egyfajta törzsem, hátországom.
*Talán eleget is olvastam már a pszichologizáló, önsegítő vonalon, bár ennek a Földényihez pont kevés köze van – de persze van, mert olvasat!
** amitől, miután magam végül nem lettem pedigrés Bölcsész, de sokat kínlódtam mielőtt, hát szóval irtózom kissé, de itt nem volt vele gond, mert annál sokkal érdekesebb a téma.
*** melankóliám, stb
Régóta figyelem már, hogy itt körülöttem van egy olyan kultúránk, ahol a (nevezzük szakszerűen!) 'negatív' érzelmek eleve minősítve vannak, másképp csak alig lehetnek jelen az emberben, és az emberek közötti megnyilvánulásként*. Hogy ne legyen ab ovo az ember szomorú, dühös, ijedt, idegenkedő, elkeseredett, ne legyen olyan negatív, de ha már megtörténik a baj (és megtörténik), akkor semmiképp ne legyen olyan alapból, semmiképp ne tartósan, ne habitusképp. Hacsak nem a művészetben, ahogy ez a könyv is művtöris-filoszos apropóból nyúl hozzá a témához, és ez így nagyon jó. Mégis, engem leginkább az érdekelt, amit bőven kifejt a szerző a melankólikus művészek korról korra át- és átalakuló filozófiai és társadalmi narratívájáról. Hogy mit jelentett egy melankólikus ember, és alkotó, az akkori esztétika és etika, közgondolkodás, orvostudomány, társadalmi megítélés szerint.
A szöveg sűrű, igényes bölcsész-szöveg** és néha nehezen olvastam, a vége felé már hosszúnak tűnt, de aztán belement még az orvosi-pszichiáteri problematikába is mélyebben, ami izgalmas volt. Viszonylag sok idézetet is kiírtam (lásd ott) és nagyon is felszabadító volt, hogy ennyire nagy tere van annak, hogy a melankólia*** hogyan és miért tekinthető betegségnek, depressziónak, egyáltalán: megoldandó, felszámolandó problémának; vagyis hogy nem kell annak tekintenem. Nem kell diagnosztizálnom, definiálnom, megfelelőbbé tennem, egyáltalán: hogy van és lehet ilyen. Hogy ez is lehet működőképes, perspektívákat nyitó, tágas identitás.
Összességében olyan érzés volt, mintha ennek a hosszú és szerteágazó monográfiának sok darabjában magamra ismerhetnék (sokban pedig nyilván nem), és nekem az marad itt a legizgalmasabb kérdés, hogy ha már létezik ez a marginalizált, elszigeteltségre és peremlétre hangolt létforma, akkor talán van nekem mégis a világon egyfajta törzsem, hátországom.
*Talán eleget is olvastam már a pszichologizáló, önsegítő vonalon, bár ennek a Földényihez pont kevés köze van – de persze van, mert olvasat!
** amitől, miután magam végül nem lettem pedigrés Bölcsész, de sokat kínlódtam mielőtt, hát szóval irtózom kissé, de itt nem volt vele gond, mert annál sokkal érdekesebb a téma.
*** melankóliám, stb
April 25, 2024
A Goodreads teljesen össze van zavarodva, mert egy név alá rakja Földényi F. László eredetileg 1984-ben megjelent "Melankólia" c. könyvét, valamint a 2017-ben megjelent "A melankólia dícsérete" című munkát. Hiába hasonló címük van és hasonló problémáról szólnak, ez két teljesen különböző könyv.
Első találkozásom Földényi írásaival a 2017-es könyv volt, az akkor nagyon tetszett, később meg is vettem az eredeti Melankóliát, de azzal hosszú ideig nem mertem mit kezdeni. Sejtelemes aurájú írás a tudásról és a nemtudásról, amely új világításba helyezi a klasszikusokat, Platónt, Kantot, Byront és a többieket. Olyan érzés volt olvasni, mintha kinyitottam volna egy titkos szelencét.
Első találkozásom Földényi írásaival a 2017-es könyv volt, az akkor nagyon tetszett, később meg is vettem az eredeti Melankóliát, de azzal hosszú ideig nem mertem mit kezdeni. Sejtelemes aurájú írás a tudásról és a nemtudásról, amely új világításba helyezi a klasszikusokat, Platónt, Kantot, Byront és a többieket. Olyan érzés volt olvasni, mintha kinyitottam volna egy titkos szelencét.
June 4, 2020
This book is like a fortune cookie or horoscope. If you keep reading enough, you will eventually come across a statement that is profound/insightful/uncanny.
June 27, 2020
The vast erudition contained here startled me
January 4, 2022
Foldenyi, a true Aestethician... regrettably out of my reach in terms of time, space and theme.
September 7, 2023
Beautifully written book
January 4, 2018
"was thinking this was gunna be more like 'KAANJOOOWWWW' and not just like a to b to c.... oh god we're doing the f***ing (book) when's it gunna end"
Jeremy
[ https://www.youtube.com/watch?v=jC16D... ]
very well researched, written painfully dense but overall not that interesting but there were occasional insights that were incredible and i shall go through my bookmarks and pick them out
Jeremy
[ https://www.youtube.com/watch?v=jC16D... ]
very well researched, written painfully dense but overall not that interesting but there were occasional insights that were incredible and i shall go through my bookmarks and pick them out
Read
January 15, 2018But ask not bodies doomed to die
To what abode they go;
Since Knowledge is but Sorrow's spy;
It is not safe to know.
William Davenant
I was surprised to see so much more Byron than Keats, but perhaps that's a Continental filter. It does make me want to read more Marsilio Ficino.
To what abode they go;
Since Knowledge is but Sorrow's spy;
It is not safe to know.
William Davenant
I was surprised to see so much more Byron than Keats, but perhaps that's a Continental filter. It does make me want to read more Marsilio Ficino.
Displaying 1 - 12 of 12 reviews